Kint van a 11.fog..

készülöben, de nagyon a 12., igy aztán az éjszaka kétszer voltunk fent, mert nagyon fájdogált neki, mintegy fél órán keresztül a mellkasomon nyugtatgattam, mihelyt beraktam a kiságyba már sirt is..de végül az 5.próbálkozásra sikerült.Sok türelem és kitartás kell, s akinek ebböl kevés van, az felkötheti a gatyáját..mostmár értem, mert megtapasztaltam, hogy milyen fontos ebben a kiskorban az anyai és apai szeretet..ennek hiánya persze, h megjelenik felnött korban...
végülis fél hétig aludtunk, majd apa olyan fél kilenckor ébredt, s elment vérvételre, aztán pedig bevásárol, mert üres a hütö.Aztán pedig képzeljétek megyünk anyuékhoz, s majd csak holnap estére jövünk haz..legalább is én is tudok kicsit magammal és a növérkémel beszélgetni, délelött pedig Ágica tesómnak segitek a szülinapi ebéd elkészitésében..Mama is utnak indul Szilvikéékhez, de jó neki, ö már ma látja Alexot, mi valószinüleg hétfön fogjuk látni...amugy mostanság ugy 4 napja olyan kis nyugis vagyok, semmin nem huzom fel magam, nagyon kiegyensulyozott és boldog vagyok a kiscsaládommal, és hát képzeljétek apával szóba került egy kistesó Nórikának, de majd csk évek mulva...egyszerüen elkapott bennünket, még egy kis gyönyörüség kivánalma, aki teljesen mindegy, hogy milyen nemü, csak a lényeg, hogy egészséges legyen...Mivel mi jó testvérek vagyunk, és Kareszomék is, igy tuti ö is nagyon szeretné a kitesóját, de felnött korban is, hiszen ha bármi gond merül fel, akkor a tesójára számithat az ember...ha másra nem is....s ez fontos, hiszen sajnos velünk is történhet bármi, és akkor ö egyke lenne ebben a rohadt világban...

de persze majd az ö véleményét is megkérdezzük...Szép napot nektek ebben a vacak idöben!!!