Abbakellett hagynom, mert apu hivott, hogy mizu..hát nem kerteltem elmondtam öszintén, hogy milyen jó lenne, ha most és máskor is eljönne hozzánk, s vigyázzna csak egy fél órácskát az unokájára, mig én bevásárolnék, mert már a kenyerünk is elfogyott, ugyanis apának pótvacsiznia kellett, mert leestt a vércukorja...s hol van még az este, amikor apa hazaér...olyan jó lenne végre ugy elmenni vásárolni, hogy a gyerköc miatt nem kellene rohannom, hanem felfedeznék uj termékeket is...s apának is milyen jó lenne, hogy egy rohadt fárasztó nap után, még nem nagy pakkal megrakodva kell hazasietnie a fürdetésre...amikor éppen a frontok miatt a vércukorja is nagyon vacakol...Egyszóval nem egyszerü...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Na, hát így kell ezt csinálni! Állj a sarkadra! :-)
Megjegyzés küldése