A hidegfront megtette a hatását, Nórika nagyon nyügi volt, nem akart most játszani, csak pakolászni, igy a konyhában pakolgatott, majd az étkezöben folytatta, majd a cipösszekrény és igy tovább..aztán mikor már nagyon kiszaladgálta magát, és mindent odahohozott nekem magától egy kupacba, akkor mutatta, hogy inkább piheni megy a kiságyába..ilyenkor mindig berakom, és hamar elfárad, én pedig visszapakolok nagyjából, de hagyok ám neki is, de segit az én kis Aranyom..Egész nap apát keresi, hol az ajtóban, hol az ablakban...nagyon tud szertni továbbra is, és tudja már azt is, hogy néha nekem sem fenékig teljes minden percem a sok huncutkodás és családi problmák miatt, de elmondom neki, és ugy örülök, mintha igazán megértené..valamelyik nap elsirtam magam, mert ugye nem evett, és képzeljétek odajött hozzám és megölelt és mormolt valamit..kitöröltem a könnyet a szememböl és egy hatalmasat tornáztunk ezt is imádja..puszika!!